Kaliforniai álom

Ha a szombati Santa Anitai versenynapot filmvászonra vinnék, legalább annyi Oscar-t és Golden Globe-ot nyerne el, mint a címadó film…

 
 
Shaman Ghost és Javier Castellano. Fotó: Zoe Metz / Longines Facebook
 
 
Egy kis csavar a történetben, hogy a „Big Cap” napjának fénypontjai pont nem a főfutamok voltak: turfpályán rendezett Frank E. Kilroe Mile és a sprinterek számára nyitott Triple Bend vitte a prímet idén, hisz mind mezőnyében, mind játékában minőségibb és látványosabb volt a Santa Anita Handicap és San Felipe ellenében. Utóbbiak ugyanis megsínylették a nyugati parti „hígulást” a nagy nemzetközi nagydíjak között (avagy a Breeders’ Cup és Dubai Világkupa – Pegazust szándékosan nem ezek közé sorolva). Az egykor kultikus, Big Cap-nak is becézett Santa Anita Handicap-ben az utóbbi években már csak azok mérkőznek meg, kik nem utaznak a sivatagba, ellenben komoly pénzösszegekért kívánnak futni, míg az ország elitjének nagy része a téli álmából ébredezik. Így történt, hogy Shaman Ghost (Ghostzapper) lett a nyerő egy, a turfpályáról nemrég „áthelyezett” kitűnő miler, Midnight Storm előtt. Majdhogynem csak nekik lehetett helyük egy ilyen „kaliberű” versenyben, de az idők változnak és a mezőnyök hígulnak…
 
„Most már minden versenyében kiemelkedik” – nyilatkozott a győzelem után Jimmy Jerkens, Shaman Ghost trénere. „Így azt gondolom, ezúttal megérdemelné már a tiszteletet.” Az ötéves mén második Gr1-es sikerét aratta - tavaly első volt a Woodward-ban - de azért majd kíváncsiak leszünk jövőbeni helytállására.
 
A San Felipe-től (Gr2) is valaha napokig harsogott minden médiafelület, de idén ez is meglapul: a Kentucky Derby-felkészítő egy dicsőséges visszatérést jelentett a színpadra Candy Ride veretlen fiának, Mastery-nek – bebizonyítva, hogy az előzetesen felkapott Gormley csak addig volt csak az egyetlen legény talpon a vidéken, míg nem jött egy valamire való ellenfél. A sors fintora lehet azonban, hogy pont Mastery-t nem fogjuk látni május első szombatján az ikertornyok alatt: a célvonal után nem sokkal a mén hirtelen fájlalni kezdte a bal hátsó lábát, mire Mike Smith azonnal leugrott a hátáról. Napokon belül műtik – hogy karriere így végződik-e, még nem tudni.
 
 
 
 A Triple Bend, Denman's Call mindössze ötödik versenye volt! Új sprintcsillag lenne a láthatáron?
 
 
Na de most jöjjenek a fénypontok: a Triple Blend-ben (Gr1) óriási meglepetéssel rukkolt elő a majdnem egy éve nem futott Denman’s Call és tőle soha nem látott formával utasította maga mögé a címvédő Masochistic-et. Az eddig mindössze egy Maiden-győzelemmel rendelkező négyéves herélt győzelme nagyrészt Tyler Baze lovaglásán múlt: ha a favoritot kívülről kerülte volna, ahelyett, hogy betuszkolja a korlát mellé, nem kerültek volna a győztesek körébe.
 
 
 
 
Bal A Bali első amerikai Gr1-es győzelme.
 
 
Frank E. Kilroe Mile (Gr1) szintén egy újfajta „megnyilvánulást” jelentett: a brazil herceg, Bal A Bali (Put It Back) amerikai álma végre valóra vált. Hazájának 2014-es Hármas Korona bajnoka savós patairha gyulladásból felépülve két éve érkezett az Államokba, és most harmadik győzelmét aratta ott. „Adtam neki némi időt, és a tulajdonosok úgy gondolták, ha nem tréningezik elég jól, ménesbe megy” – nyilatkozta Richard Mandella, a büszke idomár. „De túl jól edzett, hogy visszavonuljon.” What A View már fosztotta meg Gr1-es sikertől a brazilt, de most látványosan fordult a kocka az utolsó száz méteren. „Ez egyszerűen brutális” – mondta a második helyezett trénere, Kenny Black. „Mikor befordult a célegyenesbe, azt hittem, ez sima hazafutás lesz.”
 
Nos, nem volt az.
 
Facebook