Eredetileg idén először a februárban állt volna rajthoz hivatalos versenyben, de végül kihagyta az Apollo Stakes-t - bár kárpótlásul a rajongók egy kisebb parádé közepette így is megcsodálhatták Royal Randwick-ben. Holnap azonban már Gr1-es futamban szurkolhatnak neki a Chipping Norton Stakes-ben.

Mi pedig megragadnánk az alkalmat, hogy miután annyiszor méltattuk a fenomenális kancát, ezúttal elmeséljük Önöknek a teljes történetet.

2011 őszén - Ausztráliában tavaszán - látta meg a napvilágot a Fairway Thoroughbreds farmján, de még karrierje kezdete előtt átkerült a Magic Bloodstock Racing-hez. Apja, Street Cry maga is igazi klasszis volt 2000 méter körüli távokon, ráadásul korábban az Államokban is adott már egy szuperkancát (nem kisebb nevet, mint Zenyatta-t), de ekkoriban még nem sejthették, mekkora kincsre találtak a pej kancacsikó személyében.

Jól indult a pályafutása, két próbafutam után mindkét hivatalos versenyét megnyerte, majd hároméves debütálásakor már első komolyabb győzelmét ünnepelhette a Gr2-es Furoius Stakes-ben. Ezután azonban megszakadt a sorozat, és két ezüstérem után kétszer még csak közeli helyezésre sem volt jó.

 

 

 

Ennek ellenére optimistán várhatták az őszi szezont, mikor a Phar Lap Stakes-ben újra felállhatott a dobogó legfelső fokára, de a Vinery Stud Stakes-ben ismét fejet kellett hajtania. Hiába azonban a vereség, favoritként érkezett az Australian Oaks-ra, ahol másodikként végzett az élete formáját futó, outsider Gust of Wind mögött.

Ezt követően visszavették a távját, amit egy nagyon fantasztikus győzelemmel hálált meg a Sunshine Coast Guineas-ben (igaz, ezúttal csak Gr3-as futam volt), majd május végén a Queensland Oaks-ban már élete első Gr1-es győzelmét ünnepelhette, sikeresen lezárva hároméves szezonját.

Négyévesen egy szoros sikerrel nyitott a Theo Marks Stakes-ben (Gr2), ezután azonban következett eddigi legnagyobb győzelme, a fordulat, amely a legjobbak közé repítette: hiába cipelte a legnagyobb súlyt, amivel kanca valaha nyerni tudott, magabiztosan behúzta az ősz egyik legnagyobb mérföldes versenyét, az Epsom Handicap-et.

Egy hónappal később pedig eddigi legnagyobb feladata várt rá, mikor olyan szuperklasszisok ellen állt starthoz a Cox Plate-ben, mint Highland Reel vagy Gailo Chop. És Winx-nek egyikőjük sem okozott különösebb problémát! Közel öt hossz előnnyel robogott be a célba, pályarekordot döntött, és 123-as formaminősítést kapott a IFHA-tól, amivel nyolcadikként végzett a világ legjobb lovai között. 

 

 

"Ő egy Gr1-kanca, egy igazi klasszis" - nyilatkozta akkor állandó lovasa, Hugh Bowman. Trénere, Chris Waller hasonlóan el volt ragadtatva: "Egy fantasztikus atléta. Csikókorában soha nem gonodltam volna, hogy idáig juthat."

 

Pedig a történet csak ezután keződött el igazán... 

 

Második rész olvasható itt.